A nagy chicagói tűzvész és a londoni mészárlások közötti összefüggések 1875-től

Sok emberi kapcsolat alapja csupán algoritmus

Még a 2010-es évek közepén, amikor Edinburgh-ben különféle politikusok, írók, történészek vagy gyilkosságért elítélt bűnözők önéletrajzait tanulmányoztam, több olyan esetre lettem figyelmes, amik nagyon bonyolult kapcsolati szerkezeteken, algoritmusokon keresztül érintkeztek egymással. Ezekben a kiemelt ügyekben a kapcsolati séma akár évtizedekre visszamenőleg is bizonyítható volt. Illetve találtam olyan érdek összefonódást is, amely több száz, vagy ezer évre előre predesztinálta a résztvevők jövőjét, áldozatokká téve kiemelten fontos történelmi alakokat.

Mivel szokássá vált, hogy a több szálon futó, mögöttes érdeket kutató írások publikálóit összeesküvés-elmélettel vádolják, így ezen a honlapon bemutatom az összes általam felkutatott részletet, választ adok az anyagi motivációkra, rámutatok a be nem teljesült hercegi címek elnököket és first ladyket érintő súlyára is. Továbbá megpróbálom megnevezni az eltűnt gyilkosokat, akiket halálukig sem ítéltek el vagy kutattak fel.

A történelem nem ismétli önmagát, azonban szisztematikusan hamisítják annak adatait

Hibásan restaurált freskók, szénizotópos vizsgálaton átesett festmények, szakrális ereklyék, anomáliák, vallási útvonalak és sok száz önéletrajz lesz a segítségemre olyan spirituális oknyomozásokban, aminek a létezését a világtörténelem alatt csak egy nagyon szűk kör követhette figyelemmel. A publikációimat ezen társaság, és az ellen oldal által okozott végzetes kimenetelű eseményeknek az áldozatainak a védelmében készítem.

Jelenlegi teóriám az 1888-as londoni sorozatgyilkossággal függ össze, amely whitechapeli gyilkosságok néven vonult be a történelembe. Az elkövetőre a többség leginkább Hasfelmetsző Jack néven emlékszik.

Amikor Edinburgh-ben beleástam magam ebbe az ügybe, több dolog is feltűnt, ami számomra teljesen hiteltelenné tette a valódi nyomozás eredményeit, és arra jutottam, hogy az elkövetőt vagy elkövetőket – a későbbiekben három kiemelt gyanúsítottam lesz -, nem lehet a helyszínhez, azaz Londonhoz kötni. Mivel a női áldozatok között nem találtam semmiféle mintát egyelőre, ezért a férfiak elemzésével kezdtem.

Gyanúsítottak az 1880-as évekből

Négy férfit vádoltak a gyilkosságokkal, akiknek a neveit én is közölni fogom, bár úgy vélem, hogy egyáltalán nem illenek bele az igazi elkövető profiljába:

•  Aron Mordke Kozmiński (1865-1919)
•  Montague John Druitt (1857-1888)
•  Nathan Kaminsky (1865-1889)
•  Severin Antoniovich Klosowski (1865–1903)

Vizsgáljuk meg, hogy a sorozatgyilkosságok idején, 1888 és 1891 között a fent említett férfiak milyen idősek voltak!

Kozmiński huszonhárom-huszonhat, Druitt harmincegy, Kaminsky huszonhárom-huszonnégy, Klosowski pedig szintén huszonhárom-huszonhat éves lehetett. A tizenegy női áldozat életkora 25 és 47 év közé tehető, de általánosságban elmondható, hogy két hölgy kivételével a meggyilkolt, megcsonkított nők többsége 40 év fölötti volt. Egy ilyen rövid statisztikai megállapítás után a kérdésem a következő: vajon tényleg el tudjuk-e hinni maradéktalanul, hogy akadt egy férfi, aki életének 23-ik és 26-ik közötti éveiben brutálisan meggyilkolt tizenegy negyven év fölötti nőt?

Druitt személyét azért zártam ki a szűkítésből, mert az önéletrajzi adatai szerint 1888-ban öngyilkosságot követett el. Ami viszont érdekes, és számomra az egész ügy kirobbanásáért felelős pénzügyi és nem utolsó sorban vallási motivációt meghatározta, az egy másik Montagu.

Különböző vallási csoportok egymásnak fordítása ingatlanfejlesztési manipuláció végett: a W.H.L.E. panama

Az ötlet felelőse nem volt más, mint Samuel Montagu báró (1832-1911), zsidó származású brit liberális politikus, akit 1885-ben megválasztottak a whitechapeli kerület képviselőjévé.

Látszólag minden erejével a zsidó közösséget építette, részt vett a Zsinagógák Föderációjának 1887-es megalapításában, amely kifejezetten a London keleti részén (East End of London) található kisebb ortodox szervezetek beolvadását támogatta. Korábban, 1853-ban bankot alapított, Samuel Montagu & Co. néven. 1885 és 1900 között az angol alsóház tagja volt. 1888 szeptemberében Annie Chapman meggyilkolása okán 100 angol font nyomravezetői díjat ajánlott fel, amit a hatóságok visszautasítanak.

A Hasfelmetsző Jack gyilkosságok adatait átvizsgálva számomra három tény tette rettentően gyanússá Samuel Montagu báró alakját. Az első adat, ami szemet szúrt, az a száz fontos nyomravezetői jutalom volt. A második a személyével összefüggésbe hozható, a London Megye Önkormányzata (London County Council) által létrehozott épületegyüttes és földbirtok, a White Hart Lane Estate (W.H.L.E.) tulajdonjogi, valamint fejlesztésügyi állapota. A harmadik tény vallási alapokon nyugszik, miszerint a gyanúsítottak között is volt zsidó, illetve lengyel származású illető. London keleti részében, Tottenham városában az imént említett White Hart Lane Estate lakói többnyire a zsidó közösséghez tartoztak.

Amerikai gyilkosság, pajta tűz balesetnek beállítva?

A londoni gyilkosságokkal kapcsolatban olyan látomásom volt, amely szerint az esemény sorozat kiváltó oka Amerikában történt. Ezen vizuális emlék azt mutatta, hogy az Egyesült Államokban az 1800-as évek közepén egy férfi elkövető, vélhetően özvegy, meggyilkolta a lányát, amiért őt és a lány szeretőjét tetten érte az istállóban egy titkos találkozó alkalmával. A fiatal lány apja feltehetően féltékenységből és dühből cselekedett úgy, hogy a „bűnös” párra gyújtotta az istállót. A lány szeretője túlélhette a tragédiát, sérülések nélkül elmenekülhetett a helyszínről.

Ezen vízióból a következő profilt tudtam megalkotni: az elkövető kifejezetten magas, sovány testalkatú, arca az áll irányában szögletesen keskenyedő, szimmetrikus, mélyülő gödrökkel. Erőteljes állvonallal bíró férfi. Haja, szakálla őszes és leginkább göndörödő, barkóval. Negyven évesnek tűnik, de vélhetően sokkal fiatalabb. Az arca sima, öregedő vonások nélküli, szeme világos színű lehet, kék vagy zöld. Özvegy, a leányát egyedül neveli. Mivel nem találtam meg a fényképét az önéletrajzok között, ezért csak John Sappington Marmaduke-ot tudom felhozni példának. Vonásaiban ő hasonlít a gyújtogató férfira leginkább, de semmi esetre sem ő az eredeti tettes.

Miután tisztáztam a profilt, évek teltek el úgy, hogy nem tértem vissza a Hasfelmetsző Jack gyilkosságokhoz. Alkalmanként több száz önéletrajzot átböngésztem, politikai vagy családfa kapcsolatokat kerestem, hajóútvonalakat próbáltam elképzelni. Meglepetésemre találtam olyan információkat, amik megerősítették a teóriámat.

Egy gyilkos profilja

Az általam elképzelt profil miatt több dolgot is feltételeztem, ami az amerikai elkövetőt a brit szigetországhoz köthette. Emiatt biztos voltam a következő állításokban:

•  Az elkövető leginkább amerikai állampolgárságú vagy életének bizonyos szakaszában az Egyesült Államokban tartózkodott.
•  Levelezés folyhatott közte és az edinburghi egyetem között.
•  Az Egyesült Államokban Chicago vagy Pennsylvania államok területét jelölném meg az elkövető tartózkodási helyszínéül.
•  Orvosi tapasztalatokkal bír.
•  Kapcsolatba kerülhetett London megye önkormányzatával (London County Council azaz LLC)
•  Az eredeti vagy hamisított nevének szerepelnie kell valamelyik hajó utaslistáján.
•  Holmes a vezetékneve.

A látomás miatt jobban be tudtam határolni a gyilkos kilétével kapcsolatos jellemzőket. Így például az elképzelésem szerint a feltételezett elkövető 1888-ban már Angliában volt, de pár évvel a sorozatgyilkosságok kezdete előtt még Amerikában lehetett.

Nem várt fordulat az oknyomozásban: a chicagói tűzeset

Mivel szöget ütött a fejembe a pajta felgyújtásának a gondolata, ezért tűzeseteket kerestem Amerika szerte. Ekkor ért a felismerés, hogy egyes listákon konkrét bejegyzéseket kaptak az istállóból elterjedő tüzek, amik az 1800-as években pusztítottak. Nem kis meglepetésemre azt olvastam, hogy a nagy chicagói tűzvészt, ami 1871 októberében történt, Patrick és Catherine O’Leary otthonához kötötték. Ugyan az istálló gondolata stimmelt, az idős hölgy azonban nem illett bele a képbe, emiatt tovább kutattam. A Chicago Tribune újságírója Michael Ahern 1893-ban elismerte, hogy nem is Mrs. O’Leary tehene okozta a tüzet. A történet, miszerint az állat véletlenül felrúgott egy lámpást, kitaláció volt, ezzel mégis egy életre tönkretették az ír O’Leary család reputációját. Más források szerint egy részeg szállóvendégük okozta a balesetet.

A hivatalos adatokat olvasva a Chicago Tribune szintén gyanúsnak hatott, és egyre inkább beleillett abba a képzeletbeli információs négyzetembe, aminek a pontjaiként Chicagót, Londont, Edinburgh-t és Pennsylvania államot jelöltem meg. Úgy gondoltam, hogy valahogyan ezekről a helyszínekről mozgatták a szálakat a sorozatgyilkosság megtervezéséhez.

Wynne Edwin Baxter ismerhette a londoni sorozatgyilkost?

A Chicago Tribune egyik nyilatkozata kifejezetten sokkolt, helytállóságát tekintve. Történt ugyanis, hogy a Hasfelmetsző Jack második áldozatának, Annie Chapmannek a jegyzőkönyvezett eseténél Wynne Edwin Baxter jogász és halottkém, egészen különös dolgot állapított meg. Szerinte az elkövető szándékosan olyan formában csonkította meg Chapmant, hogy megtartotta az anyaméhet (uterus), azon oknál fogva, amiért egy amerikai származású férfi pont ilyen szerv vásárlására jegyezte be szándékát az egyik londoni orvosi intézményben.

Baxter feltételezését teljesen abszurdnak és óriási hibának titulálták. A Chicago Tribune azt állította, hogy az amerikai orvos Philadelphiából (Pennsylvania állam) származott, de a kritikák és az óriási nyomás miatt Baxter örökre elvetette ezt az elméletét. Az oknyomozásom során a Chicago Tribune-t fontos kapocsnak találtam, és noha nem tudtam egyelőre bizonyítani ezt a feltevést, de nem tartottam kizártnak, hogy Wynne Edwin Baxter véletlenül ismerhette a tettest, amiért a jogász befolyásos körökben mozgott.

Továbbá ne feledjük el azt sem, hogy Samuel Montagu báró Annie Chapman meggyilkolása okán ajánlotta fel a 100 angol font nyomravezetői díjat, ami a listám szerint az első gyanús fordulat volt, amely miatt a bárót tekintettem a szellemi terv megalkotójának (mastermind).

A nagy chicagói tűzeset kapcsán érdekes dologra bukkantam: London városa (Common Council of London) 1000 guineát adományozott a saját költségvetéséből, továbbá 7000 angol fontot, amit a brit állampolgárok gyűjtöttek össze. Én ebben a szálban nem segítségnyújtást vizionáltam, hanem egy olyan kapcsolati rendszert feltételeztem, amelynek tagjai akár a Chicago Tribune újságírói is lehettek vagy a londoni vezetőség prominens alakjai. Hiszen gondoljuk csak el, hogy a nagy chicagói tűzeset kapcsán már gyártottak hamis történetet, a jogász Baxter feltételezését pedig, miszerint amerikai orvos elkövetőt kellett volna keresnie a londoni hatóságoknak, egyenesen ízekre szedték. Vajon tényleg létezhetett egy olyan amerikai orvos, akinek segítsége akadt a tengerentúlon? Vagy egyszerűen csak ismerős volt Tottenham városában?

Az önéletrajz, amely elméletileg összekötheti a két országot

Ahogyan olvastam a jegyzőkönyveket, és az eredetileg megvádolt férfiak önéletrajzi adatait, én is arra a következtetésre jutottam, mint egyes írók: egy kendőn talált DNS későbbi vizsgálata ebben az esetben nem segítette a nyomozást. A hatóságok olyan hírhedt gyilkosokat tartóztattak le, akik valószínűleg rosszkor voltak rossz helyen.

Az általam leírt gyanúsított a chicagói tűzeset körüli időben, azaz 1871-ben körülbelül 37-41 éves lehetett. Tehát a születési dátuma valahogy az 1820-as évek végére tehető. A tűzeseteket emiatt is kerestem visszafele, vagyis nagyjából minden, 1888-1889 előtti amerikai feljegyzését átnéztem. Természetesen szempont volt az is, hogy időben ne legyen túl nagy kihagyás a pajta felgyújtása és a sorozatgyilkosságok között.

Ahogyan azt az önéletrajzokból is leszűrtem, egy hajóút az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság között összesen hat napot ölelt fel. Nem gondoltam volna, hogy akkoriban ennyire egyszerű és gyors volt a közlekedés, de ez az új információ bizony még inkább hihetőbbé tette a feltételezésemet, amely szerint kapcsolat volt a két ország között. Sajnos rengetegen utaztak álnév alatt, a londoni hatóságokat több esetben tévesztette meg az ilyen fiktív nevek utóélete.   

Ha csak a gyilkos profilja lenne az alapja az oknyomozásomnak, akkor egyetlen személyt jelölnék meg: a kanadai származású bányászmérnököt, James Walter Douglast. 1837 novemberében született Kanadában, az édesapja skóciai születésű sebész, aki később egy kanadai elmegyógyintézet igazgatója volt. 1855-ben két évig az edinburgh-i egyetemen tanult orvoslást és teológiát. 1875-ben Pennsylvania államban telepedett le. Skót feleségét 1860-ban vette el, és apósa a Cunard Steamship Line vállalat hajókapitánya volt. Ugyanezekben az években segítette apja munkáját a kanadai elmegyógyintézetben.

Ugyan feddhetetlen életű személynek tűnik, de számomra az adatai kísértetiesen illenek a gyilkos profijába.

Hogyan jön Holmes a képbe?

1871. október 07-én a „szombat esti tűz” (Saturday Night Fire) néven elhíresült esemény volt a nagy chicagói tűzvész előszele, ugyanis az óriási, a várost porig égető láncolat csak 24 órával később kezdődött. A kisebb tűz keletkezésének a helyszínéül a „Lull and Holmes Planing Mill” (209 South Canal Street) területét jelölték meg.

A Holmes vezetéknévre akkor kezdtem először gyanakodni, amikor átolvastam az 1888-as Hasfelmetsző Jack esetéhez kapcsolódó rendőrségi feljegyzéseket. Valamiért az eredeti gyilkos leírása megegyezett az 1887-ben, Sir Arthur Ignatius Conan Doyle által publikált, A bíborvörös dolgozószoba című regény szereplőjének elemzésével.

Emiatt sokáig azt gondoltam, hogy talán Doyle eredeti neve valójában Holmes, és csak az író személyiségét használta inkognitóként. Ez egybevágott volna azzal a teóriával, hogy az amerikai első gyilkosság (pajta felgyújtása) után a szigetországba „hívták” volna, mint merénylőt. Amennyiben az 1888-as londoni eseményeket felülről, az arisztokrácia köreiből szervezték volna, úgy az amerikai Holmes kaphatott írásos meghívást is akár egy egyetemtől. Ezáltal szabad utat biztosíthattak volna neki a tengerentúli átkeléskor is, az „értelmiségi író karrierje” pedig tökéletessé tette volna alakját a hatósági átvizsgálások alkalmával.

Dr. Holmes

Ne felejtsük el azt sem, hogy Amerikában valóban létezett egy sorozatgyilkos Dr. Henry Howard Holmes (született Hermen Webster Mudgett) néven, aki Pennsylvania állambeli volt, és 1891-1894 között végzett áldozataival. Talán az ő társa volt felelős a pajta felgyújtásáért, ami közvetetten vagy közvetlenül okozhatta a nagy chicagói tűzvészt. Sokan veszítették el az életüket annak ellenére is, hogy az oltást időben megkezdték. A hatóságok akkoriban nem is gyanakodhattak volna szándékosságra, tűzvésszel álcázott emberölésre pedig végképp nem gondolhattak. Feltételezéseik között leginkább az időjárást és a szárazságot okolták a történtekért. Elméletem szerint az álnéven élő Doyle A Négyek jele című könyvében (The Sign Of The Four, 1890 / A Négyek jele) utalhatott amerikai társára.

A novella 15-ik oldalán Doyle ezt írta: „After the visit of the „irregulars” Holmes lulls Watson to sleep with his violin improvisation; […]”

Vajon lehet-e ezt a sort kódolt nyelvként így értelmezni: Holmes + Lull is Watson (partner). Holmes puts Lull to sleep with Holmes’s improvisation?

Magyarul: Holmes + Lull. Holmes eltereli a gyanút Lullról improvizáció segítségével.

Állítólag Doyle az amerikai lap, a Lippincott’s Monthly Magazine főszerkesztőjének, Joseph Marshall Stoddart utasítására írta meg a novellát, ami aztán 1890 februárjában jelent meg először Londonban és Philadelphiában, Pennsylvania államban. Ez a felkérés is csak véletlen egybeesés lett volna? Ha azonban volt benne direkt szándék, akkor kiket takart a négyes megjelölés? A „jel” elvileg az improvizáció tényének a leírása lehetett, de ki volt a négy elkövető?

Talán ez az ötlet volt az első, amely alapjául szolgált más, álnéven élő személyek törekvéseinek, hogy egy gyilkosság tervét könyvbe rejtsék. Például az 1927-ben publikált A titokzatos Négyes (The Big Four) novellája teóriám szerint egy németországi család ellen 1925-ben elkövetett likvidálási programot vetette papírra. A tervezetben résztvevő manipulatív, kegyetlen gyilkos elmét ugyancsak detektív köntösbe csomagolták.

Azonban még az elméletekkel együtt is rettentően keveset tudhatunk arról a titkos nyelvről, amellyel a szemünk láttára üzenhetnek különböző titkos társaságok, szervezetek a média segítségével.

Baxter, Lister, Stoke Newington

Rengeteg önéletrajzot néztem át, nyomok után kutatva. Orvosokét, kutatókét, sorozatgyilkosokét, katonákét. Kerestem özvegyeket, árván maradt gyerekeket, egyetemi csoporttársakat, két kontinensen egyszerre. Vagyis bármilyen információ szolgálhatott volna közös kapcsolódási pontként, de nem jártam nagy sikerrel. A Hasfelmetsző Jack ügyében mintha nem lett volna semmilyen racionális séma vagy adatsor, ami megfelelt volna egy rendszernek. Semmi nem kapcsolódott semmihez és senkihez.

Emiatt nekem is, mint más önjelölt oknyomozó írónak akár, több gyanúsítottam lett. Leginkább Philo Carpenter, Henry Howard Holmes, James Walter Douglas Jr., Anson Green Phelps és Joseph Lister voltak a jelöltjeim.

Amikor már semmiféle realitást nem találtam az esetben, szembe találkoztam egy helyrajzi adattal, amit fordulópontként értékeltem. Kiderült ugyanis, hogy a halottkém, jogász Wynne Edwin Baxter, aki 1888 és 1891 között vizsgálta a Hasfelmetsző Jack áldozatait, ugyanabban a városban lakott, mint az egyik gyanúsítottam, az antiszeptikus sebészeti eljárások felfedezőjének, Joseph Listernek a családja. 1855-ben Lister Edinburgh-ben volt rezidens, fiatalon pedig a gyilkosságok helyszínén, Tottenham-ben tanult. Ez utóbbi vonás azért sem mellékes, mivel a gyanú szerint azért nem kapták el a rendőrök akkoriban a tettest, mert helyismerettel rendelkezhetett az elkövető. Lister 1876-ban pedig Amerikában is járt, hogy az új orvosi eljárásokat népszerűsítse.

A gyilkos feltételezett profilja elsősorban James Walter Douglas-ra illik a legjobban, paramétereit tekintve. Ha írtak valaha is tökéletes önéletrajzi sémát, amit rá lehet húzni a sorozatgyilkos életútjának az állomásaira, akkor az mindenképpen Douglas-hez kötődik. Joseph Lister azonban az első és talán egyetlen olyan személy, aki az eredeti jegyzőkönyvek, rendőrségi feljegyzések tényszerű adataihoz, és a halottkém, Wynne Edwin Baxter feltételezéséhez kapcsolható. Noha biztosan van időbeli eltérés, de a helyszín, ahol a halottkém és az orvos családja éltek, ugyanaz: Stoke Newington.

Olajozott gépezet

Annyi szerintem bizonyos, hogy az 1888-as sorozatgyilkosságot megrendelésre teljesítették. Félelmet akartak kelteni a lengyel zsidó közösségekben, vallási ellentéteket is kiélezve. Az észak-tottenhami ingatlanfejlesztési panamát ugyanis csak úgy lehetett sikerre vinni, ha az ottani munkásosztály életét gyökeresen felforgatják. Mivel akkoriban sokan szegényes körülmények között tengették mindennapjaikat, az ingatlanpiaci mozgolódást egy dolog garantálta: a közbiztonság romlása.

Az áldozatok többsége rossz sorsú, kiöregedett prostituált volt. A rendőrség nők elleni gyűlöletet próbált azonosítani a gyanúsítottak jellemében, véleményem szerint azonban a tényleges elkövető nem a nőket utálta, hanem a szegénységet. Az idősebb, tehetetlen nők csak megtestesítették a leggyengébb pillérét a nyomor hierarchiájának, ezért váltak célponttá. Az adakozás és segítségnyújtás álcája mögött így már jól elbújhatott az erőszakos cselekedetek megrendelője, aki megmentőnek tűnhetett a tömeg szemében. Innen pedig csak egy lépés volt az előre megálmodott ígéret víziója: a tehetős réteg kirántja a munkás réteget a nyomorból azzal, hogy átveszi az irányítást a White Hart Lane Estate ingatlan csoport felvirágoztatása felett.

Bárki követte is el a gyilkosságokat, nem hirtelen felindulásból cselekedett így. Valószínűleg egy több szintből álló, előre eltervezett folyamat része volt a sorozatgyilkosság. Beleértve a tengerentúli kommunikációt, esetleges lefizetéseket, politikai hátterű értelmiségi és más hatósági embereket is érintve. Az áldozatok között lehet, hogy emiatt nincs összefüggés: véletlenszerűen választották ki őket. Összességében az is elmondható, hogy leginkább ugyanazon intézmények, városok, foglalkozások merülnek fel ezen témakör vizsgálatakor, ebből pedig kapcsolati szálra következtethetünk.

Érdekes felvetés lehet, hogy valószínűleg négy elkövető után kell nyomozni. Egyszer talán kiderül az igazság.

FEEDGEEK