BUDATRASH

Indul a pesti gyors, avagy válasz Forgács István „Nem értitek, igaz? Elmagyarázom!” című kritikájára, amely a Mandiner.hu oldalán jelent meg.

Előzmények

Egy új gyöngyszem a Mandiner.hu-ról Forgács István tollából, amit a pesti embernek nem lenne szabad szó nélkül hagynia. Pár percet vesz igénybe a cikk elolvasása, ajánlom mindenkinek a figyelmébe, mert valahol felháborító az ilyen egysíkú, félreinformáló tájékoztatás.

Talán szögezzük le az elején, hogy Budapestet illene elválasztani azoktól az emberektől, akik lakják. Éppen úgy, ahogyan jó volna már Magyarországtól is külön kategóriában említeni a kormányt vagy Orbán Viktort. Továbbá a magyar állampolgárt a kormánnyal nem egyenlővé tenni, hiszen a miniszterelnök úr sem az adófizetők jobb meg bal keze, és még sorolhatnám.

Nincsenek „budapestiek” meg „vidékiek”. Akik élezik ezt az ellentétet, azok a személyek, érdekcsoportok régóta művelik mindezt, nem véletlenül. Hosszú évtizedek munkája áll ebben a keserves ócsárlásban, mert amíg feszíthető ez a húr, addig mindig lesz logisztika és teherfuvarozás. „Vidéken” szidható lesz a „pesti” vagy fordítva. Márpedig ha így áll a helyzet, akkor Olaszországból továbbra is hozható lesz a hónapos retek, az eper Görögországból vagy Spanyolországból, a kristálycukor pedig Lengyelországból.

Ha a gyakorlatban „agrárországként” importálásra szorulunk, kedves Forgács István úr, akkor hova lett a „vidék”? Mert bizony nem a budapesti ember kínálta fel az adókedvezményeket a ’90-es években a multinacionális bevásárlóközpontoknak, hanem a politikusok. A budapesti kézműves manufaktúrákat a felsorolt nagyvállalatok ugyanúgy az éhhalál szélére sodorták, mint a vidéki termelőket, akiknek az áruit többé nem a főváros felé szállították, hanem esetleg idegen országokba exportálták.

Ülhetnénk a Pilvax kávézóban is, hogy ezt megbeszéljük egymással, de az is ír tulajdonban van. Tetszik kapiskálni?

Egy generáció alatt a globalizáció ezen téveszméje kiirtotta a magyar tenni akarást vidéken és a városokban egyaránt. A pesti embert azért hibáztatja, mert nem utazott naponta 260 km-t az egresért? Ugye nem? Elöljáróban erről ennyit.

Vörös főváros

Budapest pedig nem félrenéz, ahogyan Ön fogalmaz, mert a főváros még mindig önnön testén hordozza a második világháború nyomait, ahogyan biztosan arra a honfitárs árulásra is emlékszik, ami 1956-ban történt. A „polgárok” azonban, akik ezt művelték, nos, ők már megkérdőjelezhetők. Az ők utódaiból lettek azok a politikusok, akiktől egyszerűen nem tud szabadulni Budapest. Ez pedig lényeges különbség, kérem szépen! Attól, hogy valaki kommunista, még nem biztos, hogy gyilkos, de az ellenkezőjére látott már a főváros példát.

Remélem, hogy Ön sem gondolja komolyan, hogy annak a rengeteg pénzügyi támogatásnak az ellenértékét teljes mértékben vidéken keresték meg a helyiek – ha egyáltalán létezik ilyen, és nem fiktív teljesítésekre lettek alapozva a számok, amelyek igencsak elindítanának egy államcsődöt. Utalnék itt a sok kastély felújításra, a tömérdek borbirtok beruházásra, ménesbirtokok és gazdaságok finanszírozására, egyéb projektekre. Ugye Ön szerint sem a hazai puli, komondor tenyésztésből, pityóka vagy pirospaprika termesztésből, netán szilvapálinka főzésből lett meg az ára? Nem a vidék erényeiből vagy tudásából űzök tréfát, egyszerűen csak nem szeretem, ha újságírók hülyének nézik az embereket!

Tudja miért hagyunk ott 60 ezer forintot a kasszánál, amikor élelmiszert vásárolunk? A COVID időszak alatt bekövetkezett forint romlás, a minimum 30%-os áremelkedés és a trágyán szervezett logisztika miatt. No meg azért, mert egyik kormány sem vezette be az eurót országunkba, 2005 óta!

Sajnálja a családosoktól az autót? A 4-6-os villamos vonalán pár évvel ezelőtt még vérhast is lehetett kapni a gusztustalan higiéniai körülmények miatt, de ne gondolja, hogy a tisztaságon megspórolt adóforintokat a budapesti ember élvezné!

Ha így lenne, akkor nem járnának az emberek autószervizbe abroncsot centirozni vagy felnit javítani a főváros kátyúi miatt. Egy-egy ilyen lyuk akkora kárt tud okozni, hogy a pestiek már meg sem lepődnek, saját költségen viszik a törött tengelyt a MÉH-be. Ahogyan az autópálya díjakat is fizetik, mint a katonatiszt.

Urbánus TB

Ha már a közlekedés szépségeinél tartunk, egészségügyi szempontból kiemelném a fővárosi autóbuszaink jótékony hatásait is. Gyopárosfürdőn a termálvizet szeretik, Budapesten a főutak ízületekre és a vesekőre gyakorolt eredményeit tapasztalhatják meg a honpolgárok.

20-25 perc tömegközlekedés garantáltan porrá zúz bármilyen követ, igaz rög képződhet az agyi erekben a túlzott káromkodás miatt. Na, de kinek a pap, kinek a papné, ugye?

Írja Ön, hogy a pesti polgár nem hajol meg. Nekem is nagy szívfájdalmam ez, hiszen az utcák rogyásig vannak cigaretta csikkel és kutyaszarral. Ha hiszi, ha nem, az 1980-as években az M0-ás autóút építése miatt panelba telepített, „vidékiesebb” élethez szokott idős emberek hagyják a legtöbb kutyaszart a fűben, míg a fiatalok vásárolják dögivel a levendula illatú, újrahasznosított zacskókat. Nincs az az 50. 000 forintos futócipő, amivel ennyi szart ki lehetne kerülni! Vagy az emberi ürüléket, amit hajléktalanok hagynak maguk mögött több milliárd forintos városi beruházás területén, például a Széll Kálmán téren.

Ne mondja azt ezek után, hogy erről is Budapest tehet, mert itt már kőkemény balkanizációról beszélünk, amit a fővárosban maradt vagy az elmúlt 10-15 évben ide beáramló igénytelenség szült. Ez nem 12 éves probléma, hanem leginkább 60, de örülök, hogy az Ön véleménye szerint kedvezményezettek vagyunk!

Harminc-negyven év, változás nélkül

Mivel volt olyan kedves, hogy az egész irományát annak szajkózása érdekében állította össze, hogy bizonyítást nyerjen a feltevése, miszerint a budapesti ember hálátlan, herdáló és naplopó, én is közlök pár adatot.

Születésemtől fogva Zuglóban éltem. Az ott töltött 28 év alatt, kisebb megszakításokkal ugyan, de végignéztem a kerületet ért hatásokat. Tudja mi változott? Lófasz! Ezt a kijelentést így, csúnya szóval élve bevállalom.

Általános iskolás voltam még, amikor a Bosnyák téren lévő, villamos sín melletti macskakövet felszedték aszfaltozás miatt, talán a ’90-es évek közepén. Ha az az út előtte nem élt meg 30-40 évet, különösebb karbantartás nélkül, akkor egyet se! A templomot és a környezetét is csak 2013-tól rehabilitálták, a vásárcsarnok új terveit pedig nem rég közölték. Ajánlom az Ön figyelmébe A piac című, 1983-ban bemutatott magyar tévéfilmet, hogy lássa a saját szemével, mennyire keveset változott a környezet. A nagy beruházásokat is csak az elmúlt években végezték a Hungária körúton – ezekre a tenderekre tudnám azt mondani, hogy a legjelentősebb és leglátványosabb módon valósultak meg.

Ahhoz képest, hogy 2019-ben Zugló kasszájában az iparűzési adó miatt közel 4 milliárd forint volt, arra sem jutott anyagi keret, hogy a patak partot évszaknak megfelelően gondozzák. A brutális sikkasztás gyakorlata pedig levetíthető egész Budapestre! Ezen tessék lamentálni, kedves Forgács úr, mielőtt újra a szájára veszi az adóterhek alatt görnyedő budapesti polgárokat!

FEEDGEEK

Képek forrása: Fortepan.hu