Nyílt kommunikáció
Írtam az adatrögzítés fontosságáról, de arról még nem ejtettem sok szót, hogy mennyire nyíltan kell kommunikálnunk az eltűnt személy ismertetőjeleiről. Lehet, hogy egy hivatásos detektív vagy nyomozó, akár egy ügynök (CIA, FBI, INTERPOL) nem ajánlaná azt, amit én tanácsolok, de ki fogom fejteni, hogy mire van szükség, és milyen okból kifolyólag.
Ugye egy rendvédelmi szervezet tagja úgy gondolhatja, hogy az a legjobb, ha csak a fontos, szűk kereteken belül megadott információ jut el a tömegekhez. Hiszen minél többen olvasnak egy eltűnt vagy meggyilkolt személyről, annál nagyobb az esélye annak, hogy a valódi gyilkos is ugyanazokat a sorokat olvassa. Ebben az esetben még a „hasznos adathalászat” is működhet, vagyis a titkosszolgálati ügynökségek valóban jól teszik, ha például nézik és mentik az IP-címeket és bármilyen más, egyéni azonosításra szolgáló jeleket, amelyek konkrét személyhez kötik bizonyos tartalmak megtekintését. Mert így nyomon követhető az érdeklődés mértéke.
Én mindig a nyílt és egyenes kommunikáció híve voltam, és ezt tudom tanácsolni azoknak is, akik eltűnt személyt keresnek: ne féljenek részletes, mindenre kiterjedő információt adni a szeretteikről. Hiszen (sajnos) már nincs mit veszíteniük. Nem találkoztam még olyan emberrablással, ahol váltságdíjat követelt volna az elkövető, olyan esetet azonban már feltételeztem, amelyben az egyik elrabolt fél Peruban legalább 25, a másik pedig, eddig ismeretlen helyen, körülbelül 35 évig élhetett fogságban, teljes titokban. Az ember azt gondolná, hogy nem létezik olyan börtön vagy egyéb intézmény a Földön, amelyben ennyire jel, nyom, emlékezet, kiszivárgó információ nélkül elsikkadhat lélek, de sajnos nem ez a valóság. Van olyan szervezet, amely elintézi bárkinek a likvidálását ilyen módszerekkel, és az áldozatot a saját anyja is el fogja temetni örökre a félrevezetés sorozatnak köszönhetően.
Ismertetőjelek a médium szemével
Amennyiben az interneten megtekinthető adatlapot tölt ki az eltűnt személy hozzátartozója, figyeljen arra, hogy minden létező részletet leírjon az áldozatról. Volt-e a testén sérülés, maradandó heg, műtéti beavatkozás nyoma, tetoválás? Viselt-e testékszert, festette-e a haját? És ha igen, úgy milyen színűre? Vörösre, szőkére, barnára, lilára? Melírozott volt-e? Milyen ruhát viselt az eltűnése napján? Mik voltak a kedvenc ruhái, amik esetleg vele együtt tűntek el? Ha volt tetoválása, akkor melyik testrészén és mit ábrázolt? Láttak-e autót a környezetében, amely gyanús volt, vagy olyan gépjárművet, amely esetleg elvitte valahová az eltűnése előtt? Milyen típusú autóra emlékeznek a szemtanúk? Milyen színű, márkájú volt, melyik évben gyártották? Mi volt az áldozat kedvenc helye? Szeretett valahol sok időt tölteni? Volt törzshelye? Volt olyan gyorsétterem például, ahol gyakran megfordult? Vagy könyvtárhoz, más szabadidős tevékenységre szolgáló helyszínhez köthető a személye? Voltak gyanúra okot adó lakótársai? Változott valami a viselkedésében a közelmúltban? Melyik családtaggal és mikor beszélt utoljára?
Minden apró mozzanat, részlet segíthet egy jó médiumot, nyomozót vagy detektívet abban, hogy felállítson legalább egy teóriát, amelynek a mentén lehet, hogy a hatóságok ki tudnak erőszakolni egy házkutatást vagy egy kihallgatást, akár 30 év múltán is. Mert indítékot ráérnek keresni akkor, ha már van valamiféle tárgyi bizonyíték a kezükben.
Tehát a rengeteg adatra azért van szükség, hogy tájékozódjanak azok az emberek, akik tényleg segíteni szeretnének. Szemfényvesztők és csalók mindig lesznek, de emiatt ne áldozzuk fel a lehetőségét annak, hogy egyszer valaki, pusztán új logikai csapásvonal mentén feldolgozhatóvá tesz majd egy ügyet úgy, hogy a hatóságok számára is értelmezhető legyen egy körülbelül 30 éves múlt.
GPS koordináták a gyorsabb felderítés érdekében
Az előző részekben már említettem a NamUs programot, de arról még nem írtam, hogy sok nagyszerűsége mellett van egy olyan funkciója, amely még inkább megkönnyíti az áldozat eltűnésének a körülményeinek a vizsgálatát. Ezek pedig a GPS koordináták. Persze nem minden személyt lehet 100%-os pontossággal elhelyezni a térképen, de a körülbelüli helyszín, ahol utoljára látták, megadható GPS koordinátákkal. A technológia jelen állása mellett pedig az is megoldható lenne, hogy a mobiltelefonok által jelzett koordinátákat rögzítsék az eltűnt személyek adatbázisában, és az ember egy kattintással megnyithassa a hozzá tartozó térképet, azt pedig átváltsa utcaképet mutató nézetre.
Ma már egy laikus számára is elérhető ez a technológia, nem kell más hozzá, csak internet hozzáférés és egy számítógép, laptop vagy okostelefon. A NamUs régóta működik így: pár kattintással megnézhetünk egy eltűnt személy által látott utolsó helyszínt, és akár következtetést is levonhatunk belőle. Ahol ugyanis több „piros pontot” látunk a térképen, ott a rendszer a többi eltűnt személyt jelöli, magyarán az is elképzelhető, hogy a helyszín sajnos kifejezetten népszerű az emberrablók körében.
Nem tudom, hogy a rendőrség jelenleg odafigyel-e erre a részletre, de Amerikában például létezik olyan város, ahol szinte gócpontja van az emberrablásoknak. Mivel megelőzni ezt a fajta bűncselekményt ritkán lehet, hiszen nem lehet tudni előre, hogy egy gyilkos milyen megfontolás mentén választja ki az áldozatát, én mindenképpen inkább a megakadályozásra fektetnék nagy hangsúlyt. Vagyis több kamerát, járőrt, civil rendőrt és megfigyelőt alkalmaznék a hasonló területeken.
A médiummal nem beszélgetnek a halottak
Nem tudom, hogy ki teremtett ebből divatot, vagy hogy az elmúlt századok szellemidéző szeánszai vajon hozzáadtak-e ezen gyakorlat kialakulásához, de a jelenlegi tudásom alapján egy dolgot biztosan meg tudok osztani a laikusokkal: a holtak nem folytatnak párbeszédet a médiumokkal.
Ennek leginkább az az oka, hogy a túlvilágról – bármilyen is legyen odaát, odalent vagy odafent – rettentően ritkán, és akkor is csak korlátozott ideig tudnak szólni pár szót. Ez lehet egy fél mondat, vagy ahogyan már írtam: egy név, egy dátum, egy helyszín, cím vagy akár instrukció. De ez nem egy párbeszéd, ahol a médium kérdez, és az áldozat válaszol. A szellem képek inkább vezetői a médiumi képességekkel bíró embernek, a legtöbb adatot mint térinformáció kapja a „tolmács”. Ezért van az, hogy gyakran én sem színesben látom a felvillanó képeket, hanem inkább fekete-fehérben, de az összes színt érzem! Ahogyan megérzem azt, ha egy áldozat hozzátartozója függőségi problémákkal küzdött, vagy ha egy zárt tér közelében zöldövezet van. Ha például nem látok fényt, de érzem a beszűrődő nap melegének a helyét.
Hülyén hangzik, de a laikusok úgy tudják elképzelni a legjobban ezt az állapotot, ha ez segít, mint amikor a Mátrix című film karakterei, Neo és társai látják azt a hátteret, amin futnak a kódok. Programok összessége, ha tömören szeretnénk megfogalmazni, de a lényeg az, hogy más formában látják azt, ami a világokban jelen van.
Én úgy látom az elém vetített képeket, mintha fényképeket néznék, azzal a különbséggel, hogy szinte az összes információját a térnek, érzékelem. Mennyi idős lehet az áldozat, volt-e barátja, barátnője, utálta-e valaki, vagy haragudott-e rá ismerőse, félt-e valamitől? Szűk helyen volt-e az eltűnt személy, milyen anyagi körülmények között élt a gyilkosa? Történt-e valóban gyilkosság vagy csak öngyilkosságot követett-e el egy színésznő például?
Amikor ártatlanok kerülnek rács mögé
Adrienne Shelly amerikai színésznő, producer és forgatókönyvíró esete sajnos pont ilyen volt. A rendőrség öngyilkosságot állapított meg az ügyben, 2006-ban, szerintem helyesen. Én nagyjából 2021 táján (pontosan már nem emlékszem a dátumra) álmodtam a nevével és azzal, hogy öngyilkos lett, de mivel nem kaptam több információt, hozzá se tudtam kezdeni a témához. A férje a rendőrségi nyomozás lezárása után annyira erősködött, hogy felülvizsgálták az ügyet, mert váltig állította, hogy a felesége nem követhetett el öngyilkosságot, hiszen nem volt olyan típus…
Egy Diego Pillco nevű férfit gyanúsítottak meg, amiért megtalálták a lábnyomát a színésznő lakásában – ha jól emlékszem vissza a részletekre. Pillco akkortájt ugyanabban az épületben dolgozott szakmunkásként. A férj nyomására elítélték gyilkosságért, és azóta is börtönben ül az Ecuadori férfi. Az interneten valószínűleg egyetlen bejegyzés sem foglalkozik azzal, hogy elképzelhető, hogy tényleg ártatlan volt, ahogyan azt a rendőrség is közölte az első nyomozati anyagban. Ha valakinek nem sikerül bebizonyítania, hogy nem követhette el a gyilkosságot, a börtönben fog meghalni.
Kiegyensúlyozottabb inkarnációs láncolat
Én ezért is ítélem el a halálbüntetést, az életfogytigtartó börtönbüntetést és a fellebbezés nélküli börtönbüntetést. Mert emberek vagyunk, hibázunk, minden ember által alkotott vagy üzemeltetett rendszerben van hibaszázalék, nem is kevés. Az Egyesült Államokban sajnos nem egy eset van, amelyben ártatlanokat ítéltek 30-40 év szabadságvesztésre vagy kaptak éppen életfogytiglanit. Természetesen nem a gyilkosságokat nem ítélem el, hanem a módszert tartom sok esetben elavultnak vagy rosszul értelmezettnek.
Azért írom ezt a bejegyzés sorozatot, hogy az áldozatok hozzátartozóinak segítsek megérteni bizonyos folyamatokat, összefüggéseket. A hatóságok talán jobban be tudják majd illeszteni a jó médiumok munkáját a nyomozások során, és az érzékelések nyomán összetettebb képet kapnak egy áldozat-gyilkos közötti kapcsolatról, vagy sikerül feltárni az elkövetők miértjeit. Ez lehet, hogy eszköz lesz a családok kezében ahhoz, hogy gyógyulni tudjanak több évtizede tartó szomorúságból, reményvesztettségből, félelemből.
Elménk, mint érték
Jelenlegi álláspontom szerint a tudatosság, és nem különböző, teljességgel negatív eszmerendszerek – a mostani legrosszabb például a „change your mindset”, magyarul „változtasd meg a gondolkodásmódod” mozgalom – tudnak majd segíteni azon, hogy jobb, pozitívabb inkarnációs folyamatokon menjünk majd mindannyian keresztül.
És most következzen pár, nagyon fontos dolog: a 3 részből álló bejegyzés sorozatot azért hoztam létre, hogy a köztudatban kicsit világosabb legyen a megfelelő médiumok munkájának és felelősségének a fontossága. Azoknak a figyelmét, akiknek eltűnt rokonuk, élettársuk, családtagjuk, arra szerettem volna felhívni, hogy médium szemmel mik azok a legális lehetőségek és opciók, amelyekre érdemes figyelniük. Mert így hátha valaki tud majd segíteni szerettük keresésében, megtalálásában. Senkit sem bíztatok médiumi képességek fejlesztésére, mert életveszélyes feladat: iszonyatosan megterhelő pszichésen, lelkileg és fizikailag is, bármennyire furcsán hangzik. Magyarországon sajnálatos módon a hülyék korát éljük, nem hiányzik, hogy azt a kevés, maradék értelmes embert börtönbe zárják vagy elmegyógyintézetbe.
A médiumok munkája, ahogyan az enyém is, bármikor elveszhet. Egy másodperc tört része alatt megsemmisülhet egy emlék részlet. Örökre eltűnhet egy név, egy dátum, egy helyszín. Ez a fajta „tolmácsolás” sajnos rettentően érzékeny műfaj, nem mindenki ért hozzá, és nem mindenki próbál egyensúlyt keresni a módszerében, vagy olyan leíró technikát alkalmazni, amely a rovó sámánok feladata volt valamikor. Én ezt a tudást próbálom érthetően átadni egy egészséges szintig, amíg senkinek nem okoz problémát, fájdalmat vagy sérülést.
Remélem, hogy a kedves Olvasóm megérti, ha nem is most, de majd idővel, hogy segíteni próbálok. Én pedig bízom abban, hogy nem vagyok ezzel egyedül a világban.
Képek forrása: Google, Freepik
Szerző: THE FEED GEEK