Szükséges túlélni a feldolgozhatatlant
A feltett kérdésre a válasz leginkább a sehogy lenne, de ez a bejegyzés azért születik, hogy megpróbáljam elmesélni a laikusoknak, hogy médiumi képességekkel mennyire nehéz elindulni egy olyan úton, amelyen valószínűleg még nem járt előttünk senki sem. Továbbá segítséget szeretnék nyújtani azoknak a családoknak, akiknek a szerettei minden előrejelzés nélkül örökre eltűnt az életükből.
Halálos kimenetelű betegségeket, súlyos fogyatékot okozó balesetek utáni traumát vagy egy rokonunk elvesztését is rettentő nehéz feldolgozni, de azzal a gondolattal együtt élni, hogy egyszerűen fogalmunk sincs arról, hogy mi történt az anyánkkal, az apánkkal, a testvérünkkel, a nagyszüleinkkel, közeli vagy távoli rokonunkkal, szinte lehetetlen. Óriási erő és kitartás kell hozzá, szeretet, remény, önfeladás, áldozat, bizalom, hit, jóhiszeműség, hűség. Józanság és belső érték. El sem tudjuk képzelni, hogy az eltűnt személyek rokonai, házastársai, szülei, gyerekei min mennek keresztül nap, mint nap, akár 40 éven keresztül. Mert sajnos az esetek többségében olyan abszurd történetté válhat egy emberrablás, amelyben bizony az elkövetők élnek vígan, amíg meg nem halnak…
Az aranyszabály
Nem egy olyan esettel találkoztam azonban, ahol az áldozat közvetlen környezetében jelen volt olyan, az igazságszolgáltatás valamely területén dolgozó szakember, aki az eltűnt személy családját is teljes mértékben félrevezette és megtévesztette. Politikusról, beépített rendőrről vagy éppen ügyvédről beszélek, akik olyan fokú precizitással vitték véghez a terveiket, hogy a mai napig, 28 vagy éppen 19 év távlatából sem sikerült a hatóságoknak nyakon csípni őket.
Nem emlékszem már pontosan, hogy hogyan alakult ki bennem ez a tézis, miközben készítettem az oknyomozó riportjaimat, de minden laikusnak nagyon ajánlom a következőt:
Egy emberrablás vagy gyilkosság esetében az összes felmerülő kapcsolatot, személyt kezelje potenciális veszélyként, emberrablóként vagy gyilkosként egészen addig, amíg nem tudja az illető – aki végzi a kutatómunkát – legalább teoretikusan bebizonyítani azt, hogy nem az éppen szóban forgó személy követte el a bűncselekményt.
Eddig legalább 7 gyilkossági és emberrablásos üggyel foglalkoztam 2014 óta, és az előbb említett 1-es számú szabályom minden esetben helytálló volt! Kivétel nélkül! Ez egy olyan aranyszabály, amelyet mindig alkalmazni kell, bármennyire is paranoiásnak tűnik tőle az ember, mert higgye el az Olvasó, hogy minden apró részlet számít!
Rémisztő statisztikai adatok
A 7 esetből legalább 5 politikai indíttatású volt, vagyis az elkövetők vagy politikai nyomásra cselekedtek, vagy a saját oldalukon felmerülő politikai érintettség miatt végeztek az áldozatokkal. 4 esetben kimutatható lett volna rendvédelmi szerv jelenléte: beépített rendőr, nemzeti gárda, rendőrfőnök, illetve védelmi miniszter befolyása. Közeli hozzátartozó csak egyetlen egy esetben végzett az áldozatával, igaz ott a tettét előre eltervezte, és különös kegyetlenséggel hajtotta végre, amiért az áldozatát több stáción vezette végig a halálos kimenetelű, balesetnek álcázott eseményen.
Hogy jobban megértsük az arányokat, mutatom a százalékokat, a gyilkosságok és az emberrablások jellemzői szerint, csoportokra bontva azokat:
- 71,4%-a az eseteknek politikai befolyás hatására történt,
- 57,1%-ban volt jelen beépített rendőr, nemzeti gárda tag, rendőrfőnök vagy védelmi miniszter a gyilkosok illetve az emberrablók között,
- 14,28%-ban okozott halált közeli hozzátartozó.
Ezt a statisztikát a saját kutatómunkáim alapján készítettem, és azért osztom meg az Olvasóval, hogy ha csak elborzadva is tudja konstatálni a helyzetet, legalább legyen fogalma arról a valóságról, amelyről nem tudósítanak a hírek, nem támasztják alá hivatalos források, és nem vizsgálja egyéb tudományos ág sem: általános szociológia és pszichológia vagy éppen kriminológia.
Továbbá arról se feledkezzünk meg, hogy az általános híradások akár a nap 24 órájában sugároznak olyan eseteket, amelyek a családon belüli erőszakot vagy a nagyon közeli kapcsolatokat okolják a történtekért. Miközben az adófizető állampolgárokban folyamatos félelmet keltenek, és bűntudatot, bizalmatlanságot a közbiztonság irányában. Nagyon megfontolandó dolognak tartom, hogy megvizsgáljuk azt, hogy mit jelent 24 órán keresztül körülbelül 14,28% igazságról beszélni, vagy 2 percben, rosszabb esetben soha meg sem említeni 85,72% kegyetlenséget, amely erőszaknak a befolyásolására az átlag embernek szinte 0%-ban van lehetősége vagy esélye.
Művészeti biológia: a tudományosan alátámasztott ezotéria
Szerencsére Olaszországban már intézményesítették azt a tudást, amelynek a szellemében én magam is próbálok a blogomon írni. Még 2013 elején Edinburgh-ben kezdtem el szabadidőmben festményeket vagy művészeti tárgyakat elemezni, verseket írni és történelmi személyek után kutatni, biográfiákat olvasni, ezen folyamatokat pedig hol meditációval segíteni vagy új spirituális gyakorlatokkal kiegészíteni. Nem tudtam, hogy ebből a technikából pár év múlva tantárgy lesz. Valamikor 2016 tájékán gondolkodtam el azon jobban, hogy mi is szeretnék lenni, és az az ötletem támadt, hogy: „artistic biologist”.
Így, angolul jutott az eszembe. Persze egyből feltettem a kérdést magamban, hogy vajon létezik-e egyáltalán ilyen szó? Utána pedig rögtön rágugliztam, és ha hiszi az Olvasó, ha nem, esküszöm, hogy így történt: létezett. Magyarra lefordítva művészeti biológust, illetve művészeti biológiát jelent a kifejezés.
De ki is az a művészeti biológus? Olvastam, láttam az egyetemi képzés (vagy szak) meghatározását, és bár nem tudom szó szerint felidézni, de a lényege ez volt: olyan tantárgy, amely a spiritualitás eszközeivel elemez festményeket, művészeti alkotásokat, történelmi eseményeket. Teljesen érthetően, pontosan, körültekintően ki volt fejtve a jelentés. Amit én addig a pillanatig nem tudtam szavakkal megfogalmazni, csak évek óta műveltem a folyamatot öntudatlanul, azt az olaszok megoldották: ellopták az egész szakágat, tokkal-vonóval. Ami miatt eléggé ideges is lettem, hiszen az elméleti tudás eltulajdonítása nagy érvágás, de a látens politikai mondandója a dolognak még jobban aggasztott.
Azzal, hogy az olaszok elismerték és minden előzmény nélkül kisajátították a művészeti biológia fogalmát, annak látensen ugyan, de az volt az üzenete, hogy a magyar kutatók (leginkább a történészek) nem elemezték az Olaszországban fellelhető magyar történelmi vonatkozású freskókat időben! Ergo nem vontak le következtetéseket, nem írtak róla teóriákat, hiszen nem létezik ebben a témában publikáció (a sajátjaimat leszámítva), vagyis mi leszünk a felelősek azért, ha nemzetközi szinten történik majd a jövőben valamilyen vallási témájú perpatvar Európában…
Eszementül hangzik ez a pár, fentebb megfogalmazott bekezdés, de sajnos a politikai ping-pong mindig így szokott kezdődni: ahol nem hiteles forrás és tiszta, érdekek nélküli szemlélet láttatja velünk az információt, hanem anyagi érdekek szerkesztik a híreket, valódi tudás helyett, ott békétlenségre kell számítani.
És hogy a művészeti biológia mennyire kapcsolódik a gyilkossági vagy az emberrablási esetekhez? Rövidtávon úgy segíti a laikusokat, hogy szemlélteti velük a spiritualitás szükségességét, ugyanis ez a világon az első olyan tantárgy vagy szakág, amelyben az ezotéria valóban alá van támasztva a jelenkori tudománnyal. A mérések, az eszközök, akár egy szénizotópos vizsgálat, a technológiák, az adatok sora és a szakrális érzékelés, az asztrális tér látás, a meditációra alapuló intuíció használata egymást kiegészítve alkot egyet! Nem kevesebb egyik sem a másiknál, hanem együtt, közösen értelmezhetők. Magyarán megkönnyíthető lenne a rendőrség és a médiumok közötti viszony és munka, ha a rendvédelmi szervezetek tagjainak vagy a kriminológusoknak nem azon kellene agyalniuk, hogy mi fán terem a spiritualizmus? Hosszútávon a művészeti biológia a népcsoportok, kultúrák, történelmi események és folyamatok vizsgálatához elengedhetetlen és szükségszerű!
Spirituális detektívek
A „homicide psychic”, vagyis gyilkossági médium, ahogy én használom a szót, azonban nagyon eltérő munkát képvisel az „artistic biologist”-től, vagyis a művészeti biológustól. Utóbbi is a régmúltat kutatja, de az előbbi nagy valószínűséggel nyomoz még élő, hús-vér elkövetők után.
Tudtommal Magyarországon még nincs jelen, vagy még nem fejlesztette le senki a programot, és adatbázist – pedig sajnos már régóta aktualitása lenne -, amely tartalmazná az országban eltűnt vagy azonosítatlan, esetleg meggyilkolt személyek adatait. Én sokat használom például az Egyesült Államok adatbázisát, amikor külföldi személyek után kutatok. A NamUs, vagyis a „National Missing and Unidentified Persons System”, magyarra lefordítva a „Nemzeti Eltűnt és Azonosítatlan Személyek Adatbázisa (vagy Rendszere)” szinte páratlan fejlesztés.
Nem igazán értem, hogy Magyarországon miért nincs még ilyen nyílt, ingyen elérhető és megtekinthető adatbázisunk, hiszen évről évre egyre több ember tűnik el, kiskorú, fiatal vagy idős egyaránt. A határaink felszámolása után az emberkereskedelemnek is nagyobb teret engedett az ország. Akaratlanul ugyan, de a kifejezetten fiatal, 12-14 éves korosztály bizony célpontjává válhat bármelyik külföldi, prostitúcióval és emberkereskedelemmel foglalkozó alvilági szervezetnek.
Az esély latolgatásról, arról, hogy akár egy másik nemzet állampolgárai vagy a magyarországi lakosok viszontlássák élve, egészségesen az eltűnt gyermekeiket, szeretteiket, rokonaikat, nem tudok jót írni. Egy „cold case”, vagyis megoldatlan ügy, ami tulajdonképpen lezáratlan, tehát aktív, elhúzódhat akár 40 évig is, vagy még tovább. Tapasztalataim szerint egy ilyen hosszadalmas ügy elméleti szinten megoldható akár 3-4 nap alatt is, médiumi képességekkel, kutatómunkával, feltéve, ha az áldozat „felveszi a kapcsolatot” a médiummal. Eddig a leghosszabb kutatómunkám körülbelül másfél-két hétig tartott, de arra, hogy kibontakozzon ugyanazon ügy elméleti szála, egy teória hozzá, 2 évet kellett várnom. A leghosszabb esetem pedig legalább 7 évig tartott, amelynek az asztrális képi anyagát darabokban „kaptam meg”. Egyetlen egy személy beazonosítása éveket ölelt fel, amiért semmilyen forrásból nem találtam kapcsolati hivatkozást, amely összekötötte volna őt az áldozattal.
Továbbá bármennyire hihetetlen: nem az áldozatok rokonai döntik el, hogy kihez forduljanak valódi segítségért. Valamint nem a médium keresi meg az ügyet és az áldozatot, hanem a meggyilkolt vagy elrabolt fél kér a médiumtól segítséget „tolmácsolás” formájában.
Képek forrása: Google, Freepik
Szerző: THE FEED GEEK