„Fake positive” emberek: pletyka hadjárat, munkahelyi terror a fegyverük

Álpozitív manipuláció

Sokáig tűnődtünk azon, hogy írjunk-e ezzel a témával kapcsolatban. Merjünk-e „negatívak” lenni? Mivel elég nagy anyagi kárt okoztak a volt kollégáink a soha véget nem érő, alaptalan fecsegéseikkel, így úgy döntöttünk, hogy megosztjuk a tapasztalatainkat és az ügyvédektől laikusként szerzett tanácsokat.

A „fake positive” jelző külföldi vívmány. A pozitív gondolkodást túlhajszoló vagy megjátszó emberek összefoglaló neve. Képmutató, felszínes típusokra jellemző, akik túlgerjesztik a semmit. Sebastian Maniscalco ismert humoristától vettük az ötletet, aki a feleslegesen felpörgött, kamu pozitivitást előadó spinning csoporttársakról készített stand-upot.

Skóciai feltételek, „kevésbé EU-s magyar” nézőpontból

Sok külföldi munkaadónál dolgoztunk 2005-2006 és 2013-2016 között. A bérezést, az adófizetést, a munkahelyi környezetet vagy a munkaügyi támogatást 90%-ban helyénvalónak éreztük. Skóciában 2005-ben a heti munkarend 40 órás volt, később már általánosan elfogadottá vált a 35 munkaóra. Bevezették többek között a „zero hour”, magyarán nulla órás szerződés típust. Ez annyit jelentett, hogy a munkaadót nem kötelezte tovább semmi arra, hogy munkaidőt biztosítson az alkalmazottaknak. Példának okáért, amennyiben egy szállodában csökkent a forgalom, ezáltal a bevétel, a menedzsmentet nem lehetett felelősségre vonni, ha abban az időszakban csak két napra hívta be az alkalmazottakat öt nap helyett.

Tulajdonképpen a zéró órás szerződéssel a munkavállaló azt a kockázatot vállalta, hogy nem kap fizetést vagy nem akkora összeget kap, mint amikor felvették az állásra. (Megvezetés gyanús!) Nem tudjuk biztosan, hogy a francia munkaügyi törvénybe iktatott, 2000 februárjában elfogadott heti 35 órás munkarend szabályozás volt-e hatással a skót gyakorlatra. Annyi bizonyos, hogy nekünk nem tetszett a változás. Az albérletárak ugyanis nem csökkentek, inkább drasztikusan emelkedtek Edinburgh-ben. Egy átlagos szoba 250-275 skót fontba került havonta, plusz rezsi költség. Csak a szállás átszámítva körülbelül 88 000 forintot tett ki. A zöldség és gyümölcs árak szintén horrorisztikusak voltak 2013-2016 között. A legolcsóbb élelmiszereket leginkább a Lidlben lehetett beszerezni, a Primark pedig verhetetlen volt az olcsó ruházatban.

Cukrot és cirkuszt (a népnek)

Az élelmiszereket tekintve akkoriban volt egy elméletünk, miszerint minél cukrosabb egy termék, a brit kormánynak annál jobb. Azt vettük ugyanis észre, hogy a tömérdek konzerv mellett (amiről legutóbb már említést tettünk egy cikkünkben), rengeteg az olcsó, cukortartalmú készítmény. Azt nyilván tudjuk, hogy a magas vércukorszint hatására endorfin termelődik az emberi szervezetben. Az endorfin pedig fájdalomcsillapító hatású. Teóriánk summázva: a brit állampolgárok élelmezése azért hasonlít a gyerekeknek szánt egészségtelen táplálékcsoportokhoz, mert minél boldogabban tartják őket táplálkozástani szempontból, annál kevésbé fogják érezni a gazdasági nyomort. Így válasz után sem fognak kutatni a politikai platformokon a súlyos, válsággyanús lépéseket illetően. Észrevehető volt az is, hogy az ország az EU-s csatlakozása után morális mélypontját is elérte a 2010-es évek közepére, köszönhetően a rengeteg bevándorlónak.

Külföldön se mindig jók, de Magyarországon sokkal rosszabbak a munkavállalás körülményei

A nyugat menedzsment képzésében és ideológiájában egy óriási hibát véltünk felfedezni, ami szerintünk potenciális vagyont jelent a vállalkozó befektetőknek. A nyugati típusú oktatási és képzési rendszer súlyosan alábecsüli a közép-európai szakképzést. Noha Magyarországon az elmúlt években hangsúlyozták, hogy romlottak ezen eredményeink, tippünk szerint ez a negatív kampány csak a hazai munkaerőbérek alacsony tartására szolgál. Gazdasági szempontból rettentően elhibázottnak tartjuk a közép-európai érték degradálását, a fizikai munka bérének erőszakos csökkentését. Elméletünk szerint a magyarországi minimálbéreknek már a 2010-es évek közepén el kellett volna érniük az óránkénti 10 GBP-t. Akkoriban ez a lépés tudta volna reálisan a helyére tenni a magyar gazdaságot, és azt ütőképessé tenni a világban.

Mivel sokkal fejlettebb és rutinosabb a külföldi szállodaipar, mi is azzal a véleménnyel tértünk haza, hogy a jól felépített szakmai tapasztalatunkat kamatoztatni tudjuk majd a munkahelyeinken. Hallottunk hozzánk hasonlóan pórul járt, optimista étterem tulajdonosról is, akit a magasabb munkamorálja, tenni akarása és külföldi típusú hozzáállása miatt ellehetetlenítettek a magyar kollégái idehaza.

Magyarországon több év munkaviszony után cirka 1,7 millió forintos anyagi kár ért a volt kollégáim hazugságai miatt. Menyasszonyként az akkoriban kialakult és állandósult fülzúgásomra, a jegyes oktatásunkra, a koronavírus helyzetre a volt munkaadómtól érkező azonnali hatályú felmondás tette fel a pontot. Ha sarkítani szeretnék, akkor elmondhatom, hogy „emancipált nőként” fillér nélkül álltam az oltár előtt, az okádék munkahelyi terrornak köszönhetően.

Alkalmazott technikák

Leginkább Amerikában van valós gyakorlata a munkahelyi terror megfékezésének és az anyagi kártérítésnek. Sajnos Magyarországon olyan szinten elharapódzott a minden morális alapot nélkülöző gáncsoskodás, hogy nem tudunk szó nélkül elmenni a téma mellett.

Robert I. Sutton amerikai professzor klassz videóját, a How To Outwit Workplace Jerks [Entire talk], magyarul a Hogyan járjunk túl a munkahelyi bunkók eszén? című előadást vettük alapul. Ajánljuk a könyvét, mert lehet, hogy lesznek olyanok, akik hasznos tanácsot találnak benne: Kis seggfejkalauz címmel megtalálható a műve a könyvesboltokban. Mi azonban leírjuk azt is, hogy szerintünk miért nem alkalmazhatók a tippjei a magyar munkahelyeken.

A jól informált, tanult, tapasztalt és jóindulatú Sutton professzor, akit tényleg imádunk, említést tesz egy technikáról, amire két személytől hoz példát. Az egyik egy professzor, a másik a légierőnél szolgált. A pilóta úgy kezelte a felé irányuló személyes agresszivitást, ami az akadémián érte zöldfülűként, hogy a szemkontaktusnál áthelyezte a fókuszt. Így a vele ordibáló tiszt személyét közömbösítette. Ezzel egy időben elképzelte a három évvel későbbi énjét, aki sikeres vizsgatétel után a felhők között repül magabiztosan. Angolul ezt a játékot a „temporal distancing” névvel illetik. Vagyis időbeli távolságtartást jelez. A másik professzor a „take a clinical perspective” elvét alkalmazta, magyarán úgy tett, mintha laboratóriumi körülmények között vizsgálná az őt agresszívan támadó egyedeket, és ezzel klinikai kutatást végezne. Ezen technika alkalmazása alatt pedig érzelmileg azzal stimulálta magát, hogy boldog lehet, amiért olyan szerencsés, hogy ezt a viselkedésformát ilyen közelről megszemlélheti.

Gyáva archetípusok?

Az ok, amiért kiragadtuk ezt a két példát, professzorit és katonait, az a téves, alábecsült hierarchia. Ha úgy gondoljuk, hogy az átlagos karrier opciók közül professzornak vagy pilótának lenni elég nehéz, és kiemelkedő teljesítményre utal, akkor miért nincs gerincük a jogos önvédelemhez? Ezek az „alfa típusú” munkakörök archetípust is jelentenek. A személyiségünk változására pedig a legnagyobb hatást az archetípusok követése méri. Tudat alatt ugyanis mindenki erős mintához akar hasonlítani, mert a fejlődés során azt a legnehezebb elpusztítani.

A fent említett két példa szerintünk kifejezetten kárt okoz az egészséges, morális utunkon. Sőt, a pilóta esetében a sikeres vizsgatétel után a megadó magatartásmód a jutalom elérésének az eszközeként rögzülhet, tévesen. Magyarán minél elviselhetetlenebb egy helyzet és léleknyomorítóbb, az esetleges sikert vizionálva fixálunk önmagunkban egy csökkent önértékelési formát. Mivel pedig elérjük a célunkat így is, több siker sztori után azt fogjuk gondolni, hogy az előrelépésünknek ez az „ára”. Összességében az efféle lelki menekülés, hiszen nem konfrontálódunk, a kreatív és aktív cselekedeteinket fogja blokkolni egy közösségben.

Mérlegeljünk, de lépjünk!

A mobbing (munkahelyi terror) általam megtapasztalt elemei egy volt munkahelyemen a következők voltak: hazugsággal aláásták a szavahihetőségemet a külföldi főnökség előtt; egy romániai magyar kolléga unalmában hazug pletykákat terjesztett, emiatt sem engem, sem a munkámat nem tisztelték különösképpen; a munkaügyes, aki éveken át úgy beszélt velem, mint a kutyával, nem szólt a visszatéríthető SZJA kedvezményről, emiatt elúszott 500 000 forintom; a vidékről felszédült, angolul nem beszélő kolléga képmutatásban verhetetlen volt; a nőgyűlölő kolléga sehogy nem tudta megemészteni a fiatalos csapatmunkát, a színvonal emelkedését vagy a supervisor feladatokat – az ő hazugsága miatt rúgtak ki végül; a munkaviszony alatt pedig 8 hónapra kiközösített az egész csapat.

A történet végén engem vádoltak hazugsággal, és hogy rontom a munkakörnyezet morálját. Ha beleszámolom a munkaügyes fiaskó árát, akkor 1 700 000 forintot húztak le rólam ugyanezen emberek, miközben nehéz fizikai munkát végeztem. A cég „méltányosságból” közös megegyezéssel történő megszüntetésről akart szerződni, amit nem írtam alá. Nem voltam hajlandó ennyi megalázás után visszamenni a hányinger kollégák közé, emiatt pedig kirúgtak.

Tanácsaink

Az ilyen, és az ehhez hasonló példák elkerülése végett a következő pontokban tanácsokat gyűjtöttük össze a munkahelyi terrort elszenvedő olvasóknak!

1.) Mérlegeljék a saját anyagi helyzetüket, és csak akkor változtassanak munkahelyet, ha anyagi támogatás vagy segítség nélkül is átvészelik az álláskeresés időszakát.

2.) Minimum két ügyvéd tanácsát kérjék ki az üggyel kapcsolatban. A prémium kategóriás munkaügyi jogászok díjazása 2018-ban 170 000 forint körüli összeg volt, ami tartalmazta a konzultációt, a jegyzőkönyvet, a munkáltatónak írt felszólító levelet, a nyelvi fordítást, és persze a jogi tanácsadást. Egy átlagos, olcsóbb, egyszeri ügyvédi konzultáció 20 000 forint, és a jogi esélyeket az alapján is fel lehet mérni. Azonban ahány ügyvéd, annyi tanács!

3.) Akármekkora érzelmi fájdalmat és bosszúságot is okoz, ne szakítsuk meg a munkavégzést azonnal, ügyvédi egyeztetés nélkül! Ugyanis amint megszegjük a munkaadó által lefektetett szabályokat, a bíróság előtt védhetetlenek leszünk. Nem tudjuk majd bizonyítani a verbális abúzust sem, a munkaadó pedig végső esetben megtagadhatja az esetleges végkielégítés kifizetését is.

4.) Ha nem ismerjük eléggé a kollégánkat vagy felettesünket és négyszemközti értékelésre, akár munkaügyi tanácsadásra kerül sor, ne szégyelljük felhozni a lehetőségét a telefon által rögzített hangfelvételnek a felek között. Nem tudjuk, hogy ez legális-e, de velünk már nem egyszer előfordult az, hogy a szemünkbe hazudtak a kollégák. Mindkét ilyen eset felmondással vagy kirúgással végződött a mi kárunkra. Úgy gondoljuk, hogy minden embernek jogában áll megvédenie magát olyan esetekben, ahol a saját pénzügyi jövője és biztonsága a tét! Esetleg kérjük ügyvéd tanácsát ezzel kapcsolatban.

5.) Amennyiben a cég szabályzata engedi, felmondás esetén kérjük a társaságot, hogy tekintsen el a felmondási idő letöltésétől. Ha rövid időn belül nagyon durva fordulatot vesznek a munkahelyi kapcsolataink, akkor ezt megfontolandó opciónak véljük. Minél hamarabb szabadulunk a toxikus környezetből, annál jobb!

6.) Keserű tapasztalatból ugyan, de mégis azt tanácsoljuk, hogy ne mindig üljünk fel a munkaadó által táplált önámítás lovára. Sokszor önző indokkal, a túlhajszolás és túlteljesítés reményében dicsérik agyon a munkavállalót. Tudjuk, legyünk tisztában azzal, hogy hol a határunk!

7.) Nagyon nehéz, nekünk például soha nem sikerül, de próbáljuk kevesebb lojalitás és együttérzés nélkül szemlélni a munkahelyek konfliktusait, mert minden helyzetben akad egy nevető harmadik, aki ellenünk fordítja a szituációt. Keressünk magunknak erre az időre más elfoglaltságot!

8.) Ne legyünk végtelenül lojálisak a céghez, mert a munkaadók mindig egy lépéssel a munkavállalók előtt járnak. Gazdasági szempontból a szervezet érdekeit nézik, nem a dolgozóét! Kevesebb „álom meló” ábránd, kisebb szívfájdalom.

Hallom felmondtál…

Reméljük, hogy az összeállításunkkal segítettünk az olvasóknak mérlegelni! Véleményünk szerint a munkahelyi terror kialakulása neveltetés, intelligencia és szocializáció kérdése. A legnagyobb felelőssége egyértelműen a munkaadónak van abban, hogy egészséges munkakörnyezetet biztosítson mindenki számára. Ugyan ezt magyar munkatörvényi szabályozás is előírja, a valóság mégsem ezt mutatja. Bízunk abban, hogy a minél több negatív kritika a média platformokon elegendő nyomást fog gyakorolni az elégtelen minőségű munkahelyi kapcsolatok felülvizsgálására és kellő szabályzására. Felhívjuk továbbá az olvasók figyelmét, hiszen lehet, hogy nem hangsúlyoztuk eléggé ezt a tényt, a magyar törvénykezés nagyon ritka esetekben ítél a pórul járt munkavállalók javára! Az általunk felkeresett ügyvéd is jelezte, hogy az esetek jelentős részében nem tudják megvédeni a kárt szenvedett dolgozókat.

Jelen cikkünket most kivételesen ajánlom valakinek: az igazi krízis-királynő volt kollégámnak! Aki annyira behisztizett a saját magánéletén, hogy úgy gondolta reális alappal szolgál, amikor azt állítja, hogy a 6 hónapos „karrierjét” veszélyeztetem. A kiszolgáltatott érzelmi és anyagi helyzetében úgy vélte, jó ötlet az én munkámat porig aláznia. A szemétkedés után felmondtam. Később kiderült valaki mástól, hogy a királylány által az arcomba vágott, egyéb kollégáktól érkező negatív kritikák kitalációk voltak. Ő jó példája a „fake positive” embereknek. Az utolsó napomon sunnyogva megjelent a hátam mögött, és kényeskedve, nyafogva, szomorúságot színlelve azt mondta: „Hmm. Hallom felmondtál…” Majd elégedetten faképnél hagyott.

FEEDGEEK