Munkaadók illúzió vására és az állásinterjúk

Előbb-utóbb leesik a tantusz

Többünknek felállhat már a hátán a szőr az interjú gondolatától. Ha nem is készülünk előre betanult szöveggel, de arra mindenképpen figyelünk, hogy megpróbáljuk a legjobb formánkat hozni. Talán itt hibázunk. Mi az évek során azt figyeltük meg, hogy nem minden múlik a kisugárzáson. Szomorúan vettük tudomásul azt is, hogy a jól felépített szakmai tapasztalat inkább csak papíron mérvadó. A valóságban elterelődik az igazi értékekről a figyelem: végső soron a számítóbb, önkritikát kevésbé gyakorló kollégák kerülnek kiválasztásra. Lazább erkölcsök mentén zökkenőmentesen folyhat a mutyik világa.

A kéz kezet mos elve garantálja a rosszabbul teljesítő kollégáknak a folytonos munkát. Az alkalmazottaknak ilyen esetekben egy dolguk van: gátlástalannak lenni. Minél lejjebb adják erkölcsi normájukat, annál könnyebb lesz számukra. A magasabb morális értékekkel bíró emberek pedig annál nehezebben szoknak majd hozzá szerepeikhez. Szélsőséges esetekben az ilyen személyeknek kirekesztés a büntetésük, amiért nem hajlandók elfogadni az etikátlan, lusta, színvonalon aluli tagok színjátékát.

Akárhol dolgoztunk, külföldön vagy Magyarországon, az ilyen típusú, a rossz csapatirányítási technikákat megengedő menedzsmentszemlélet mellett mindig darabjaira hullott a csapat. Még akkor is, ha lelkes, fiatal, dinamikus, szorgos és profittermelő tagjai voltak.

Mindig vannak egyenlőbbek

Felsorolunk pár negatív példát arra, hogy milyen intő jelei lehetnek egy a fentihez hasonló, rossz kimenetelt sugalló munkakörnyezetnek:

• A supervisorok, managerek többszöri kérés után sem tudják elsimítani a munkahelyi problémákat, mert az igazgatóság / tulajdonosok nem nyújtanak hozzá kellő segítséget.
• Terhelt, fárasztóbb időszak esetén hiába túlóráznak a managerek, nem kapják meg a túlóra után járó munkabérüket.
• Védettebb pozíciót élvez az a supervisor, aki családi kötelékre hivatkozva a saját rokonságát juttatja előnyösebb helyzetbe, ezzel anyagi veszteséget okozva egy másik munkatársnak. Utóbbitól munkaórát von le, amik majd túlóraként a rokonság tagjainál jelentkeznek.
• A vezetőség teljesen ignorálja a munkavállalók által a munkakörnyezetben tapasztalt problémákat, elbagatellizálva a fontosságukat.
• A munkavállaló hierarchián belül betöltött pozícióját nem a személy tapasztalata, és a munkában töltött évei alapján határozzák meg, hanem szubjektív indíttatásból.
• Nagyon ritkán, vagy szinte egyáltalán nem tart a cég továbbképzést, nem szervez tréninget.
• A munkaszerződés megkötése után soha nincs része a munkavállalónak tűz-, és balesetvédelmi oktatásban, illetve munkavédelmi előadásban.
• A munkaadó szinte semmilyen esetben nem biztosít beugró kollégát a többletmunka elvégzéséhez, ezzel a felelősséget és a terhet mindig ugyanazokra a kollégákra hárítja.
• A beugró kollégák csoportja kiöregedett, és évtizedek óta nem megoldott az utánpótlás képzés. (Ezen pont egy klasszikus magyar hiba, ami kifejezetten a rosszindulatú menedzsmentnek köszönhető. Itt valójában a tapasztalatok cseréjének vagy átadásának az akadályozásával állunk szemben. Ez pedig folyamatos feszültséget generál az idősebb és a fiatalabb generációk között, feleslegesen.)
• Hetek vagy hónapok telnek el az új munkaerő kiválasztásával, holott a kilépő alkalmazott több hónapnyi felkészülési időt adott a humánerőforrás osztálynak. (Szintén tipikus HR hiba, amikor a munkaügyi irodát a Pató Pál életérzés lengi körül állandóan. Ez utoljára 1847-ben volt divat!)

Lehet, hogy sokan találkoztak már a hasonló élethelyzetekkel. Szerintünk hosszútávon ilyen környezetben tartózkodni felér egy szakmai öngyilkossággal. Akik az Európai Unió előnyei végett dolgoztak külföldön, többségében sokkal magasabb munkahelyi színvonalat tapasztalhattak meg, elkötelezettebb, munka orientált körülmények között. Ezen minőség iránti szomj és vágy hátulütői az itthoni újrakezdés próbatételei.

A szomszéd irigyelt zöld gyepe

Magyarországon joggal szerették volna elérni a befektetők, vállalkozók az áttörést jelentő profitot, hiszen az Európai Unió gondolata is ezt szorgalmazta. Mégis úgy véljük, hogy nem jó eszközökkel, kevesebb segítséggel, nem jó ütemben, és nagy nyomás alatt próbálták behozni a közel 40 éves gazdasági lemaradást.

A külföldi, látszólag nagy haszonnal kecsegtető cégek munkaerőt toborzó hirdetés típusaira építették fel az itthoni munkaadók is az álláshirdetéseiket az elmúlt években. Azzal a különbséggel, hogy a jól hangzó, nyugati frázisokkal operáló ideológia kísérletet nem támasztotta alá a magyar infrastruktúra, a munkajogrendszer és a bérezés. Egyes esetekben a munkaviszony körülményeiről nem is beszélve.

Akik olvasták előző, Edinburgh-ről szóló összeállításunkat, azoknak segítséget nyújthattunk abban, hogy körülbelüli betekintést nyerjenek egy bevándorló (nagyon etikátlannak tartjuk ezt a jelzőt) munkavállaló nehézségeibe. A háttér még jóval a Brexit 2020-as megtörténte előtt rajzolódott ki. Egyéni véleményünk szerint a briteknek valamiért sürgető okuk lehetett arra, hogy elhagyják az Európai Uniót. Személyünket a közvélemény és a sajtó nem győzte meg arról, hogy a szigetország csupán gazdasági alapokra helyezte a döntését vagy bevándorló kérdésre. A kilépéssel inkább egyéb, akár múltbéli folyamatok váltak követhetetlenné és ellenőrizhetetlenné.

2016-ban már megfigyelhető volt, hogy a skót főváros is inkább átállt a szezonális munkára, ami nagyjából áprilistól, májustól tartott december és január környékéig. Ergo az álláskereséshez a legjobb időszakot tavasz vége jelentette, a nyári munkaerőt ugyanis ekkor kezdték toborozni a cégek. A karácsonyi, szilveszteri etap után az volt élelmes, aki hazaköltözött négy hónapra. Igen ám, de ha az illető letelepedési engedélyt szeretett volna kérni, akkor azt is észben kellett tartania, hogy nem hagyhatja el a szigetországot huzamosabb időre. Az orvosi rendelőbe történő regisztráció hasonló ördögi körnek bizonyult, albérletet igazoló szerződés nélkül ugyanis nem kapott orvosi alapellátást az ember, Európai Egészségbiztosítási Kártyával sem.

Azok a ’80-as évek!

Szóval Magyarországon is felültek a körhintára, és szinte kérdés nélkül, gőzerővel utánozni kezdték a nyugatot. Aminek valahol az lett az eredménye, hogy az itthoni politikai „van munka bőven” propaganda mellett, aki tudott, szaladt külföldre dolgozni, mert ott tényleg volt lehetőség és magasabb fizetés.

Akik több környi küszködés után hazakényszerültek, azokat kiutálták az új magyar kollégák, a külföldi tapasztalat vagy idegennyelv jártasság miatt. Nehogy már egy könnyedebb mentalitású fiatal jött-ment elmagyarázza Pesten és Budán a régi balatoni vendéglátó „elit”, pörköltszaftos egyenruhájú kocka bajuszának, hogy mi az a munkavédelem! Nem úgy van az, tetszik érteni. Ebbe az elavult eszmeiségbe Budapest háromnegyed része bele is fulladt, felszolgálóstól, piros-fehér kockás terítőstől.

Savanyú cukor az állásinterjú

Véleményünk szerint eddig sokkal nagyobb árat követeltek a munkáink 90%-a, mint amiről a munkaköri leírásokat átböngészve álmodni mertünk volna. Végeztünk már elit helyen kulimunkát, csomóban hullott a hajunk a túl sok stressztől és túlóráktól állami szektorban vagy bottal üthettük a több százezer forintos bérünk nyomát külföldön. Pár kivétellel mindenhol ért bennünket sok jó tapasztalat is, de attól csak a lelkünk gazdagodott, a pénztárcánk nem lett vastagabb.

Az állásinterjú mindenki számára más lehetőséget jelent. Vannak, akik szeretnek brillírozni, és szeretnek felkészültek lenni, mint ahogy mi is. Egyeseknek játék a párbeszéd és a tartalma, mások pedig túlságosan zavarban vannak a beszélgetés alatt. Akadnak, akik fűt-fát hordanak össze azért, hogy az állást megszerezzék. Utóbbi típusba esnek bele a gyakorta falusi, fusi nagymesterek, a „fusifuk” (ejtsd: fuszifú / többesszáma: fuszifúk). A magyar tiltott, engedély nélkül végzett fusi munka, és a kantoni nyelv ügyes embert vagy mestert jelölő sifu szavak összeolvadásából eredeztetve. Vigyázzunk a fusifukkal, nagyon kártékonyak!

Viccet félretéve, az lehet az álláskereső legjobb taktikája, ha ő is „interjúztatóként” viselkedik, persze normális keretek között. Feltéve a saját kérdéseit a későbbi félreértések elkerülése végett.

Alapvetően a fókusz sok esetben áthelyeződik az elküldött önéletrajzokról arra a párbeszédre, ami a munkaadó vagy humán erőforrás alkalmazott és az interjúalany között játszódik le. Ez a dinamika lesz az, ami előrevetíti a közös munkakapcsolat lehetőségét. Sokat számít egy jól megszerkesztett és összeállított önéletrajz, hiszen ez alapján válogathatnak bennünket be egy állásinterjúra. Ugyanakkor a leendő munkaadó testbeszéde, modora, gesztusai maga az ember! Az atmoszféra, ami körülvesz bennünket az interjú alatt, sokatmondó. Arról se feledkezzünk meg, hogy a beszélgetés alatt folyó bértárgyalás, a munkakör átbeszélése, a tapasztalatok szóbeli demonstrációja mind fontos állomásai a tiszta képnek, amit a munkahelyről alkotunk magunkban. A próbaidő alatt általában úgyis kibújik a szög a zsákból, sok piros zászló (red flag) esetén azonban mérlegeljünk!

Social Media

Egyre kevésbé vagyunk hívei a közösségi médiának, amiért nem láttunk benne elég pozitív példát arra, hogy az személyiségünket valóban kifejező, általunk megosztott tartalmakat ne értelmezték volna félre. Mindenkinek alapvető joga van véleményt formálni, akár politikai nézőpontból meghatároznia az életét, a környezete anyagi, érzelmi helyzetét.

Ha ki tudnánk magunkat vonni ezen hatások alól, akkor nem is foglalkoznánk velük. Emiatt nagyon-nagy büntetésnek tartjuk, ha a munkaadók bármilyen közösségi tartalom okán megszűrik a munkaerőt. Ez a fajta fölényeskedés és öntörvényű módszertan a gazdasági világunkban elég kegyetlen formája a paternális mintának. Gondoljunk bele, hogy a véleménykülönbségeink miatt egy személynek nem biztosítunk anyagi támogatást, és mindezen döntésünket teljesen szubjektív alapokon hozzuk meg. Határozottan nem értünk egyet az ilyen rendszerrel.

Bónuszként két videót ajánlunk az olvasóink figyelmébe: Job Interview Red Flags: DECLINE JOB OFFER! Vagyis az állásinterjú piros zászlóinak a témaköre, amik miatt jobb, ha nemet mondunk az ajánlatra. Másik nagy kedvencünk: A Life After Layoff csatorna Signs Of A Bad Employer összeállítása. Jó adatgyűjtést kívánunk! Reméljük, hogy segíthettük olvasóinkat pár új, és hasznos tanáccsal!

FEEDGEEK